Két csíkot látott. Már több éve várt erre a pillanatra, most azonban könnyek jelentek meg a szemében.
– Elküldöd és kész! – jelentette ki Brigi, előző este.
– Nem látod, hogy portfóliót kérnek? Nekem soha nem volt marketinges tapasztalatom, nemhogy portfólióm! – felelte Zsolt.
– De attól még meg lehet próbálni!
– Legyen – sóhajtotta, nem akart új vitát indítani, a hat hónapnyi sikertelen álláskeresés mindkettőjüket kikészítette.
Ilyen körülmények között egyikőjük sem akart gyermeket vállalni. Brigi nem tehetett mást, felkereste a háziorvosát. Nem akarta Zsoltnak elmondani, így is eléggé le volt már törve.
– Sajnálom – felelte az orvos –, de ha megszakítjuk a terhességet, nagy a kockázat, hogy…
– Hogy? Micsodának?
– Meddőségnek.
Meddőség? Nem lesz második esély?
– Ha semmiképp nem tudja megtartani, az örökbe adás is egy járható út.
– De akkor több hónapig nem dolgozhatok, és… – És ha egyikőnk sem dolgozik, nem lesz mit ennünk. – Biztos nincs más lehetőség?
– Sajnálom.
– Köszönjük, hogy eljött, és kár, hogy nem felelünk meg egymásnak – ezzel köszönt el a sokadik HR-es hölgy Zsolttól.
A gondolataiba merülve elindult a villamoshoz. Az útja egy kis sikátor mellett vezetett el, ahonnan hirtelen kiáltásokat hallott. Követte a hangot. Az egyik kapualjban egy öltönybe öltözött férfi feküdt, a fehér ingén egy hatalmas vérfolt vörösödött.
Azonnal kihívta a mentőket. Nem akarta magára hagyni, (ki tudja, hol lehetnek a barátai vagy a családja?). A mentősökkel ment.
Brigi eközben otthon ült és zokogott. De nem lehetett mit tenni, a jelenlegi körülmények között ketten is éppen hogy megéltek. Nem tarthatták meg. Ekkor azonban megcsörrent a telefon. Megtörölte az arcát, szemeit, és felvette.
– Szia drágám! Kórházban vagyok. Ne ijedj meg, nincs semmi bajom. – Elmesélte, mi történt.
– Az úr szerencsére jól van, nincs komoly baja. Magához tért, és nagyon hálás volt. És képzeld, egy nagy cég vezérigazgatója! Épp egy új személyi asszisztensre van szüksége, és… – egy pillanat szünetet tartott –, és hálából felajánlotta az állást. Hétfőn kezdhetek!
Brigi ismét elsírta magát.
– Mi az, mi történt?
Kellett pár perc, mire összeszedte magát. Csak ennyit felelt:
– Apa leszel.