Szia! Üdv itt. Hogy hol van ez az itt? Hmm… jó kérdés. Én sem tudom. Te hogy találtál ide?
A szótlanabb típus vagy, mi? Vagy csak szégyenlős? Nem baj, a lényeg, hogy itt vagy. Amíg itt vagy, addig én is itt leszek. Egy tapodtat sem mozdulok. Na jó, ez egy kicsit túl ragaszkodóan hangzott, pedig még csak most találkoztunk. Csak udvarias akartam lenni, semmi több!
Az igazság az, hogy egyedül vagyok itt. Sok ismeretlennel összefutok – ahogy veled is –, de nem szoktak visszatérni. És ők sem szólalnak meg. Pedig olyan jó lenne közös élményeket szerezni valakivel, vagy legalább egy jót beszélgetni…
Tudod, mi jutott eszembe? Lehet, hogy nem is vagy szótlan. Lehet, hogy most is folyamatosan kiabálsz nekem, és csak én nem hallom. Ha így van, akkor sajnálom, nem tudom, mi az oka. De ha van ötleted, hogy tudsz hozzám szólni, szívesen meghallgatom! Mármint ha meg tudom hallani. Vagy valami ilyesmi.
Még ha nem is hallak, azért megkérhetlek valamire? Tudom, hogy gyerekes lesz, de… nagyon régóta szeretnék fára mászni, és itt nincs egy sem. El tudnál nekem képzelni egyet?
Köszi, pont ilyenre gondoltam!
Áú! Jaj, megcsúsztam mászás közben. Igen, igen, ügyetlen vagyok. Fáj egy picit, de azért nem annyira. Meg amúgy is, a fájdalom is egy érzés. Gondolom Te folyton szoktál érezni… tök jó lehet.
Nem akarok önző lenni, de el tudnál nekem képzelni egy tábla csokit is? Szeretném megkóstolni. És arról biztosan nem fogok leesni.
Köszi, nagyon finom! Sokkal jobb, mint képzeltem!
Mi az? Máris mész? Ne hagyj itt, csak egy picit maradj még! Nem akarok egyedül maradni. Akkor a fa és a csoki is el fog tűnni. Sőt, mi van, ha nem jön erre többé senki? Akkor én is el fogok tűnni. Ne hagyd! Lehet, hogy egyedül vagyok itt, de azért szeretek lenni. Tudom, hogy nem tehetsz róla, menned kell, de nem lehetne valami köztes megoldást kitalálni?
Megvan! Ígérd meg, hogy néha gondolsz rám! Hogy az eszedbe fogok jutni. Akkor nem fogok eltűnni.
Ígérd meg… kérlek…